Derékfájdalomhoz társuló óriási hiba, hogy a kínzó fájdalom elkerülése miatt egyszerűen nem mozogsz.

Az állandó derékfájdalomtól, korábbi becsípődéstől teljesen befeszültél. A legegyszerűbb mozdulatoktól is félsz, hiszen bármikor jöhet a baj. Ezért inkább kerülsz minden mozgást. Próbálod a gerincedet szinte mozdulatlanul tartani egész álló nap. Így is sokszor fáj, hol erősebben, hol kevésbé.

A banális napi teendők is sokszor kivitelezhetetlen feladatoknak tűnnek. Leejtettél egy összegyűrt papírzsebkendőt. Ott hever a lábaid előtt. Állsz mozdulatlanul, némán egymást bámuljátok. Falfehérré válsz a rémülettől. “Ezt most mégis hogy fogom megoldani?”- kérdezed magadtól. “Hogy lehetek ilyen szerencsétlen, ez hihetetlen! Saját magammal szúrok ki megint!”

Egy pillanat alatt elgyengülnek a lábaid, kiszárad a szád. A férjed értetlenül bámul rád a kanapéról, hiszen jó egy perce befeszülve állsz a szőnyegen. Minden izmod tiltakozik az ellen, hogy megmozdulj. Teljes a pánik. Rettegsz attól hogy ha most lehajolsz és megpróbálod felvenni azt a nyomorult zsebkendőt, akkor úgy maradsz.

Látod magad, amint megmozdítod a derekad, előreejted a vállaidat, lassan elkezdesz előrehajolni, majd hirtelen a semmiből valaki ott terem a hátad mögött, és egy konyhakést döf a derekadba! Felsikoltasz, összerogysz, innen nincs visszaút. Nem tudsz felkelni. Mozdulni sem bírsz. A férjed hívhatja a mentőket, te pedig a fájdalomtól teljesen összetörve fekszel a szőnyegen.

Fél évvel ezelőtt már történt egy hasonló eset, azt a kiszolgáltatottságot még egyszer nem akarod átélni… A frusztráltságtól egy könnycsepp is kicsordul a szemedből. Szerencsére a férjed észreveszi, hogy valami nem stimmel, felveszi helyetted a bűnös zsebkendőt, és behajítja a szemetesbe. Rádmosolyog, és annyit mond: “Nincs semmi baj drágám, gyere, nézzük tovább a filmet.” Kacsint egyet, a lelked pedig ettől az ártatlan kacsintástól meghasad. Sajnálatot látsz benne.

Belül összetörve elhelyezkedsz a kanapén, üres tekintettel bámulod a képernyőt, közben azt sem tudod, mit néztek éppen.

Egy korábbi fájdalmas becsípődés mély nyomokat hagytak benned. Próbálkoztál sok mindennel: gyógyszerek, elektroterápia, masszázs, még egy kis torna is volt. Nagy nehezen kilábaltál abból az akut állapotból, és elhatároztad, hogy többször ez nem történhet meg. Ezért aztán megfontoltan, félve kezdtél el mozogni. Mintha üvegből lennél, mely a legkisebb ütéstől apró darabokra törik szét.

Kerülöd a cipekedést, az emeléseket, a kiscsoportos edzés pedig egy álom marad. Pedig a barátnőd minden héten áradozik, milyen izgalmas gyakorlatokat csinálnak, hogy megdicséri őt az edző, és utána együtt mosolyognak és pletykálnak az öltözőben a többiekkel.

Úgy érzed, egyedül maradtál a problémáddal, amely egyszerűen képtelen Téged elengedni és elválaszt a többiektől, megfoszt a hétköznap egyszerű kis örömeitől is.

A probléma a rettegésből és az ebből fakadó mozgásszegény életmódból ered. Ha az állandó félelemtől egyfajta kényszermozgást veszel fel, az a kitartó “gyakorlásnak” köszönhetően rutinná válik. Ha minden nap ugyanúgy ebben a behatárolt mozgástartományban mozogsz, az idegrendszered idővel ezt veszi természetesnek.

Megértette, hogy neked ez a fajta behatárolt mozgás, mereven tartott derék az alapállapot és egyszerűen ehhez alkalmazkodik.

A szövetek egyszerűen elmerevednek. Lételemük a változatos mozgás, mivel így táplálkoznak, így termelődik köztük az a folyadékréteg, mely a zavartalan elcsúszást biztosítja egymáson. Mivel ez hiányzik, a rétegek összetapadnak, a számtalan papírvékony rétegből álló kötőszövetek egyszerűen képtelenek lesznek elcsúszni egymáson. A kis mozdulatoktól is feszülést érzel. Ezt a feszülést persze próbálod kerülni, ezért még kevésbé fogsz mozogni.

A gerincedet stabilizáló kicsi mély izmok elbutulnak, aludni térnek. Nem történik semmilyen mozgás, erőbehatás, ami miatt aktívan kellene dolgozniuk. A gerinc mellett futó feszítő izmok az állandó merev tartástól, mozgáshiánytól szépen bekötnek. Kemények lesznek, mint a beton, a derekadban pedig szinte semmilyen mozgást nem engednek. A szervezeted ebben a helyzetben stabilizálja magát.

Feszes, gyenge, teljesen rugalmatlan szövetek egysége lesz a törzsed. Nem csoda, ha egy egyszerű előrehajlásnál képes vagy megsérülni annyira, hogy akár napokig az ágyat kelljen nyomni.

Ördögi kör: minél nagyobb a fájdalmad, annál kevesebbet mozogsz. Minél kevesebbet mozogsz, annál nagyobb az esélye, hogy újra nagy fájdalmaid lesznek. Akár egy egyszerű zsebkendő felemelésétől is.

Krónikus derékfájdalomra egyetlen valós és tartós megoldás van: ha fizikálisan ellenállóvá teszed magad a hétköznapi terhelésekkel szemben. Minden más csak maszatolás.

Ez nem egyenlő egy 10 alkalmas tornával, melyet a jógaszőnyegen töltesz. Egy mindent átfogó mozgásprogram képes arra, hogy mindezt orvosolja.

Egy olyan program, melyben az alapoktól építkezve azon dolgozol, hogy a szövetek rugalmasak, és kellően erősek legyenek. A mozgás szervrendszert felépítő szövetek egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy alkalmazkodnak az őket ért ingerekhez.

Ha nem kapnak számukra megfelelő ingereket, mely ahhoz kell, hogy rugalmasak és ellenállóak legyenek, akkor következnek be a sérülések. Egy gerincsérv nem a semmiből jön létre. Kialakulásában nagy szerepet játszanak a rugalmatlan és gyenge szövetek, melyek képtelen ellenállni az erőhatásoknak. Éppen ezért a gyógytorna és a rehabilitáció során ezeket a szöveti tényezőket egyszerűen nem hagyhatjuk figyelmen kívül.