Miről is szól valójában a McKenzie módszer?

Tényleg jártál már McKenzie tornán? Van gyakorlatsor? Lássuk!

Jártál már úgy, hogy az orvosod azt javasolta, tanuld meg a McKenzie tornát? Majd a jógamatracon találtad magad, miközben a gyógytornász egy feladatsort diktált Neked?
A kobragyakorlatot biztos megjegyezted.
Nézzünk egy kicsit a dolgok mögé! Mi is az a McKenzie torna? Hogy zajlik egy ilyen kezelés? Hány gyakorlatot kell megtanulni?

Röviden a McKenzie módszerről

Az MDT (Mechanikai Diagnózis és Terápia) Robin McKenzie (1931-2013) új-zélandi gyógytornász nevéhez fűződik. A gerinc és a végtagok mechanikai problémáinak vizsgálatából és kezeléséből álló egyedi módszer.

Legtöbben gerincsérv, porckorong problémák okán találkoznak a módszerrel. Derékfájdalmak, lesugárzó fájdalmak, karzsibbadás, nyaki problémák, szédülés. A McKenzie módszer alkalmas továbbá a végtagok vizsgálatára és kezelésére is.

A McKenzie torna alapos kikérdezéssel, anamnézis felvételével, mozgásvizsgálattal kezdődik. Ehhez a gyógytornász egy egységesített vizsgálati lapot használ. Az első alkalom meghaladhatja a 45 percet is a mindenre kitérő vizsgálat miatt. A vizsgálatok és kezelés egyik alapja a páciens ismételt mozgásokra adott reakciói. A gyógytornász ezek alapján, illetve az alapos kikérdezés során adott válaszok segítségével próbálja kiértékelni a reakciókat. Ilyen vizsgálat például a mindenki által ismert kobra gyakorlat. Sokan sajnos ezzel az egy gyakorlattal azonosítják a módszert. Számos irányban és erővel végzett vizsgálat és gyakorlat van, melyek közül a gyógytornásznak azt az egy, esetenként kettő gyakorlatot kell választania, amelyik az adott szituációban az optimális.

Mennyi gyakorlást igényel a McKenzie módszer?

A páciens állapotától, és az adott reakcióktól függően a megadott gyakorlatot kell végeznie a nap során többször. Az esetek nagy részében egy adott irányban történő ismételt mozgásról van szó. A szakemberek nem jutottak egységes álláspontra azzal kapcsolatban, hogy hányszor is kell az adott gyakorlatokat elvégezni. McKenzie azt mondta: minél többször. Van, aki 2 óránként 10 gyakorlatot javasol, van aki háromóránként végeztet a pácienssel 3×10 ismétlést. A páciens állapota határozza meg, mennyi lesz az ideális ismétlésszám és gyakoriság. Egy biztos: ha valaki ezt naponta kétszer, reggel és este végzi csak, sok javulásra nem számíthat. Mechanikai eltérések esetén a napi kétszeri feladatvégzés nagyon kevés inger, hatása nem lesz.

Más gyakorlat nem is kell a McKenzie módszer szerint?

Az adott feladatra a reakciók gyorsan változhatnak. Akár 24 órán belül is javulhat a páciens állapota olyan mértékben (fájdalom, mozgástartomány), hogy kontrollvizsgálat során már egy másik gyakorlatot kaphat. A kezelések elején érdemes lehet tehát akár naponta, kétnaponta konzultálni a gyógytornásszal. Fontos, hogy a páciens aktív résztvevője a kezelésnek. Nagyobb az esély a sikerre, ha pontosan betartja a terapeuta instrukcióit, figyeli a gyakorlatra adott reakciókat. Ettől eltérő gyógytorna feladatokat csak akkor kaphat a páciens, ha azok a feladatok a kezelésként kiválasztott mozgásirányt nem befolyásolják.

A kevesebb néha több. Sok esetben a módszerrel kezelt páciens az első alkalommal kissé elégedetlennek tűnik, hiszen az átlagemberek körében a McKenzie torna egy gyakorlatsorral egyenlő, melyet a gyógytornász betanít. A Mechanikai Diagnózis és Terápia ennél kicsit bonyolultabb módszer. Egy szeget a falba a legegyszerűbb módon verünk be (leginkább egyféleképpen, kalapáccsal), miért is akarnánk különféle praktikákat alkalmazni, ha van egy jól bevált mozdulatunk erre. Ugyanez a helyzet a McKenzie-módszerrel is. Nem ad különböző gyakorlatsorokat, egy bizonyos irányra fókuszál, mely pozitívan hat a panaszra.

A McKenzie torna előtt kell MRI vizsgálat?

Az McKenzie torna során a gyógytornász az esetek legnagyobb százalékában nem foglalkozik a képalkotó eljárásokkal, nincs szüksége különböző felvételekre ahhoz, hogy a vizsgálatot és a kezelést elvégezze. A gyógytornászt a reakciók érdeklik, ezek határozzák meg a kezelés menetét. A képalkotó eljárások a legtöbb esetben nem adnak biztos képet a fájdalom valós okáról.
Egy jó példa: a derékfájdalmak 90%-a ismeretlen eredetű! Ez azt jelenti, hogy hiába a képalkotó eljárások, a fájdalmat azok és a vizsgálatok nagy része nem magyarázzák.
Mutathat az MRI felvétel porckorong kiboltosulást, attól még nem biztos, hogy az okozza a panaszt.

Miután megszűnt a fő panasz, mely a legtöbb esetben derékfájdalom, lesugárzó panaszok, fontos a betegoktatás. Fel kell világosítani a pácienst, hogy jobb a bajt megelőzni, hiszen ha életvitelén semmit nem változtat, szinte garantálható egy újabb hasonló, vagy akár súlyosabb sérülés is. Ideális esetben a munkahelyi környezet helyes beállítása, a hétköznapi tevékenységek ízületkímélő kivitelezése prioritást élvez bármely más aktivitással szemben. A törzskontroll kialakításának, törzsizomzat erősítésének fontos szerep jut. Ezután következhet preventív céllal végzett erőedzés, kettlebell alapgyakorlatok elsajátítása, vagy akár pár saját súlyos gyakorlat, melyekkel a páciens karban tudja tartani magát. Ezek mindegyike szakembert igényel, önállóan, internetről ellesett videókból sok jó nem származhat.