Hogyan kerülünk kapcsolatba a McKenzie módszerrel, ez is gyógytorna?

A gyógytorna/orvoslás/rehabilitáció berkeiben a McKenzie módszerről már szinte mindenki hallott. Évtizedek óta megkerülhetetlen, mikor gerincproblémákról van szó. 

Vannak, akik legyintenek rá, negatív, vagy éppen semleges a tapasztalatuk, és vannak, akik a megfelelő módon alkalmazva a gyógytorna egyik elemeként sikeresen alkalmazzák. 

Sajnos az elmúlt évek nem kedveztek a módszer megítélésének. Ennek több oka is van. 

Az egyik ilyen ok, hogy orvosok a vizsgálatot követően nem egyszerűen gyógytornát javasolnak a derékfájós páciensnek, hanem kifejezett módszereket- többek közt a McKenzie-t. Mindezt teszik a legtöbben úgy, hogy nem ismerik a módszert. Annyit tudnak róla, hogy gerincsérveseknek, porckorong érintetteknek, derékfájósoknak ajánlott, otthon is végezhető, könnyen megtanulható.

Miért negatív sok esetben a McKenzie módszer megítélése? 

Az irány nem rossz. A probléma ott kezdődik, mikor olyan gyógytornászhoz kerül az illető, aki nem alkalmazza szakszerűen, vagy éppen nem is tanulta a módszert. 

Ilyen esetekben a legtöbbször a következő történik: a páciens a standardizált kérdőív és a McKenzie elvek szerint végzett mozgásvizsgálat helyett általános gerinctornát kap, aminek része a homorítás/kobra gyakorlat. A gyógytornász kommunikációja kulcs: ha az orvosi ajánlás ellenére nem a módszert alkalmazza, fel kell világosítania a pácienst, hogy miért más megközelítést használ.

A közhiedelemmel ellentétben “McKenzie torna” a szó szoros értelmében nem létezik, mint ahogy “McKenzie gyakorlatsor” sem. A mindenki által ismert kobra gyakorlat sem egyenlő a McKenzie módszerrel. Ebben a korábbi bejegyzésben erről konkrétabban írok:https://gyogylaborfizio.hu/mckenzie-modszer-a-gyogytornaban/ 

A hozzám forduló páciensek óriási százalékánál ez történik: megjelennek gyógytornán, majd az általános kérdéseknél megemlítik, hogy ismerik és csinálják/csinálták a McKenzie-t. 

Mikor megkérem őket, mutassák be, pontosan mit is értenek ezalatt, érkezik a kobra, és a gerinctornából ismert teljesen általános gyakorlatok. 

Ez minden, csak nem McKenzie. Ide jutottunk.  

Egy célratörő kikérdezés és az ismételt mozgások vizsgálata, majd ezek kiértékelése, alcsoportba való besorolás (McKenzie 4 alcsoportot különít el), páciensedukáció, a rövid- és hosszútávú tervek készítése helyett általános gyógytorna és gerinctorna. 

Van, akinek ez segít és ez örvendetes. Ha valaki jobban lesz, közelebb kerül a vágyott állapotához és a céljaihoz, akkor mindegy is, hogy azt milyen módszerrel, vagy eszközzel éri el. A lényeg a fenntartható, hosszútávú eredmények. 

Lássunk 2 gyakorlati példát a McKenzie módszer könnyebb megértéséhez! 

Példa 1.: 

Krisztina 45 éves, könyvelőként dolgozik. 2 hete beállt a dereka egy rossz mozdulatot követően. Azóta terhelésre és különböző testhelyzetekben, mozdulatok során a térdéig lesugárzó fájdalmat érez. Orvos látta, ő ajánlotta neki a Mckenzie-t. 

A gyógytornán első alkalommal a Mechanikai Diagnózis és Terápiával (McKenzie módszer-rel) kezdünk. A standardizált kérdőív és az ismételt mozgásokra adott reakciók alapján Krisztinát a derangement alcsoportba sorolom. 

Megtaláljuk nála azt az 1 db célzott mozdulatot, melyet egymás után akár 10-15 ismétléssel elvégezve a tünetei és a mozgás tesztje jobb lesz. 

Meg is van a házi/tesztfeladat. Felvilágosítom a módszer lényegéről, és hogy mit és pontosan miért is csinálunk. A kivitelezéssel kapcsolatban minden apróságra felhívom a figyelmét, majd pár nap önálló munka és tesztelés következik. 

4 nap elteltével kontrollvizsgálat során javulásról számol be. Újra teszteljük a feladatot, majd változtatunk egy apróságot a kivitelezésen. Újabb önálló munka, pár nap, vagy 1 hét múlva kontroll. 

Folytatjuk ezt mindaddig, míg a tünet tartósan nem múlik. Természetesen idővel alkalmazunk más gyakorlatokat is, de a tünetek múlásáig a McKenzie a fő csapásirány, hiszen a mozgásvizsgálat és a tesztek megmutatták, hogy jól alkalmazható a módszer. 

A gyógytorna részeként a továbbiakban óriási szerepet kapnak a hétköznapi mozgásminták újratanulása, és a gerinc rugalmasságának visszaállítása és erősítése. Ez fontos és megkerülhetetlen része a rehabilitációnak, ha hosszútávú, tartós eredményeket szeretnénk. 

Példa 2: 

Mária 62 éves, állandó derékfájdalma van, hol jobban, hol kevésbé intenzíven érzi a derekát. Korábban nem sportolt, nem mozgott rendszeresen. Évek óta nem mer emelni, cipekedni, és sokszor az unokákkal való játék sem fájdalommentes. Ülést, állást nem szereti. Neki is a McKenzie-t ajánlották. 

Az első alkalommal, mikor a fájdalmáról, panaszairól kérdezem és elvégzünk pár mozgásos vizsgálatot, egyértelművé válik, hogy nála a Mckenzie módszer nem fog működni, más jellegű, nem mechanikai problémája van.  

Esetében keressük a “gyenge pontokat”, és természetesen azonnal belépünk a változatos mozgás világába. Figyelembe véve az aktuális állapotát és a kortörténetét, biztonságosan építjük a funkciókat és fokozatosan növeljük a terhelést. 

Az otthoni mozgásra ajánlásként- Krisztinától eltérően- más megközelítést kap: sétáljon, végezzen minden nap változatos mozgásokat, a tanultakat kezdje el gyakorolni, beépíteni a hétköznapokba. Apró változtatásokkal a hétköznapi szokásaira próbálok hatással lenni.  

Keresse a számára élvezetes mozgásokat és időtöltéseket, közben a gyógytorna foglalkozásokon folyamatosan építkezünk, és fejlesztjük a mozgástárát, állóképességét, erejét és mobilitását. 

Két különböző eset, ahol egyaránt a McKenzie volt a kiinduló pont.

Míg az első eset a módszer alkalmazására egyértelműen alkalmas volt, a második esetnél egészen másfajta a megközelítés. 

A példák ideális eseteket írnak le, mint tudjuk, ilyen nagyon ritkán adódik. Az életmódból adódó problémákat átfogóan érdemes kezelni, tekintettel a derékfájdalmak biopszichoszociális jellegére. 

A McKenzie módszer alkalmazható a mechanikai eredetű fájdalmak csökkentésére, de a tartós eredményekhez ennél tovább kell mennünk.